Szindbád hangos imája-bakancsban - Exkluzív interjú Ákossal

A modern kor férfija kimondottan örül annak, hogy nem kell már baka gúnyába bújnia. Mégis akad, aki önként ölt egyenruhát. Aztán színpadra is áll benne. A maga választotta haderő parancsnoka Ákos, aki október 20-án jelentette meg Arénakoncert 2011 című anyagát. Szerencsére nem kellett lemerészkednem a lövészárokba, hogy meginterjúvoljam a frontembert az új kiadványról, reményről, nyughatatlanságról és a századfordulós Budapestről.

- Honnan jött az ötlet ehhez a katonás imidzshez a legutóbbi lemeznél, ami ugye adta magát az Arénakoncerthez is?
A tavalyi stúdióalbum címadó dala, A katona imája a bibliai századost idézi: „Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj.” Ez a sor indítja a lemezt, ez határozta meg a dalt és végső soron az egész albumot is, amely szép sikert hozott: platinalemez lett és elnyerte a Fonogram-díjat is az év hazai rockalbuma kategóriában.
 

- Apropó: voltál katona? Ha igen, érzékeny művészemberként hogyan élted meg a sereget?
Voltam katona egyébként, közvetlenül az érettségi után, 18 évesen vonultam be egy évre. Mondjuk úgy, hogy egy életre szóló élményt jelentett. Például harci helyzetben reflexből tudok felmosni.

Fotók: www.akos.hu
 

- Nehéz volt lebirkózni – főleg saját magaddal –, hogy melyik dalok szólaljanak meg a Budapest Sportarénában?
Az új album adta az előadás gerincét, emellett elhagytunk néhány nagy slágert, helyettük olyan régi darabok kerültek elő, mint A sámán szól vagy a Tanulékony szörnyeteg. Ilyenkor rengeteg szempont alakítja a repertoárt, az íróasztal mellett készült dalsorrend majdnem mindig tovább csiszolódik a próbákon.
 

- A ma megszokott trenddel ellentétben az Arénakoncert 2011 hanganyaga egyáltalán nem lett steril vagy túlpolírozott. Még a kisebb hibák, bizonytalanságok is „túlélték” az utómunkálatokat – ha a fülem nem csal.
Természetesen nem véletlenül adtuk ki így az anyagot. Lepés Gábor hangmérnök barátom igen aprólékos és szép munkát végzett az ARÉNAKONCERT 2011 kiadványokkal, szerintem remekül szólnak, és a visszajelzések is nagyon dicsérik. Egy koncert hevében történik olyasmi is, ami stúdiókörülmények között nem, ezek a sajátos mozzanatok jól hallhatók a koncertalbumon. De az is igaz, hogy bár egy DVD vagy Blu-ray méltó emléke lehet egy fontos előadásnak, semmiképp sem pótolja magát a koncertélményt, a személyes jelenlétet.
 

- A koncertlemez sajtótájékoztatóján viccesen azt mondtad, hogy a rendező egy „Bánfalvi Sándor és zenekara” anyagot vágott össze. Tény, hogy a dob az egyik leglátványosabb hangszer, ezért kérdem: nem vonz, hogy egyszer a színpadon beülj a bőrök mögé?
Anno a Bonanza idején még kevesebb önkontrollom volt, sokszor doboltam koncerten is. Sőt, egyszer egy Hónaljmirigy-bulira is meghívtak egy dobos poén erejéig. Mostanában csak a dalok első vázlatainak rögzítése során fordul elő, de elég béna dobos vagyok. Persze Sanyi mellett bárki annak érezné magát.
 

- A koncerten a „Nézz szembe vele” előtt arról beszéltél, hogy a külföldön szerencsét próbáló fiataloknak nem nagyon akaródzik visszatérni az anyaországba. Ellenzed, ha valaki tőlünk nyugatabbra hasznosítja magát?
Idén a londoni koncertünk során volt módom több kint élő magyarral is beszélgetni. Az nem új, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét, de annak nem tudtam örülni, hogy a legtöbbjük nem is tervezi a hazaköltözést. Minden épeszű ember ellenzi, ha például a magyar orvosok tömegesen külföldre kényszerülnek.
 

- A katona imája szövegeit figyelve olyan, mintha a megíráskor viaskodott volna benned a remény (A fénybe nézz, Szeress így) a kilátástalansággal (Minden álom véget ér, Senki nem tehet mást). Talán végül az előbbi nyert…
Nem csak egyféle lelkiállapottal, kedvvel lehet dalt írni, kiábrándultság és remény is van ezen a lemezen bőven.
 

- A Szindbád dala nyughatatlan sorai alapján kérdem: nyugodt a lelked a házaséletben, vagy néha azért hiányzik a kalandos lét, a mókáról mókára szökellés?
Nagy nőpárti vagyok, hogy finoman fogalmazzak, a lelkem szinte soha nem nyugodt, de nem vagyok már húszéves sem. Ezek a sorok Krúdy hősének a vágyait fogalmazzák újra, de igazak a legtöbb férfira, engem is beleértve.
 

- Ha megtehetnéd, visszamennél és élnél a századforduló kávéházas, kissé dekadens Budapestjén?
El lehet játszani a gondolattal, néha meg is teszem. A századforduló lassan hömpölygő élettempója vonzónak tűnik, de romantikázás közben azért bevillanhat, hogy száz évvel ezelőtt éppen kitörni készült egy világháború, nem beszélve az utána beinduló folyamatokról.

Fotók: www.akos.hu
 

- Kétségtelen, hogy Ákos a legjobban működő zenei produkció ma Magyarországon. Miért nem találni – még távolról sem - itthon egyetlen olyan zenekart vagy előadót sem, aki megpróbálta volna ezt megismételni, uram bocsá’, lemásolni?
Mindenki a maga útját igyekszik járni, nagyon helyesen. Nem akarok másoknak példát mutatni, mert az én példám az, hogy önkihasználásban élj, az éjszakáidat is munkával töltsd, színpadon pörögj, időnként meg omolj össze a fáradtságtól. Szeretem azt, amivel foglalkozom, tulajdonképpen minden mozzanata érdekel. Aki így él, annak nincs sok unalmas órája.
 

- Nem tesz kényelmessé, hogy olyan fanatikus rajongótábor követ, hogy ha csak egyetlen sóhajtást rögzítenél CD-re, még abból is platinát csinálnának?
Ma semmire nincs garancia, a sikerre a legkevésbé: nincs olyan ember, akitől akármit megvesznek. Pont az lenne a lényeg, hogy soha nem akármit, hanem általam fontosnak tartott valamit írtam dalba. Nem kötnek kiadói szerződések, nálam a munka szenvedély dolga. Szeretek megdolgozni a közönség figyelméért, talán ezért is fogad el, aki elfogad. Aki végignézi a stúdiómunkáról szóló videónapló-sorozatot a Youtube-on, annak sok minden eszébe fog jutni, de az tuti nem, hogy Ákos nem figyel oda, ha lemezt csinál.
 

- Az állandó zárókérdésünk: ha tanácsot kérnének tőled a XXI. század manusai, mit mondanál nekik, miben kellene változniuk?
Felejtsék el a trendi baromságokat, például a metroszexuális kifejezést töröljék a szótárukból. Örökre.